Ha azt mondják nekem, hogy Olaszország vagy azt, hogy olaszok, nekem elsőre három dolog jut eszembe: foci, maffia, pizza. Persze utána már sok minden egyéb, hiszen az egyik legjelentősebb területről van szó a világon, de elsőre mégis ezek. Tudom, hogy ez diszkrimináció, de ez van. Szóval, foci sok volt már, a maffia talán máskor, legyen most inkább mindannyiunk kedvence, a pizza. Nincs olyan ember a földön, aki ne szeretné, vagy legalábbis nagyon remélem. A pizza maga mára egy nemzet jelképe, hatalmas üzlet, és mellé még finom is. A szónak egyébként két féle eredetét ismerik: az egyik szerint a latin pincere(összegyúrni) szóból ered; a másik szerint viszont a szintén latin picea szóból ered, amit a rómaiak a kemencében sütött kenyérre használtak. A pizzáról magáról Vergilius Aeneisében olvashatunk először. Az időszámításunk előtti 3. században aztán Marcus Porcius Cato a Róma történetéről szóló művében említ egy "lapos kelt tésztát, melyet olívaolajjal, fűszerekkel és mézzel édesítenek, és köveken sütnek meg". Illetőleg Pompei romjai között is találtak pizzériát. Hozzá kell tenni az imént felsoroltakhoz, hogy az akkor használt "pizzának" nem sok köze volt a mai, modern pizzákhoz, hiszen ahhoz még mézet használtak, ma meg ugye leginkább paradicsomszószt. De ekkortájt még nem volt felfedezve Amerika, így paradicsom se volt, sajnos. Sőt, a mai pizza egy másik alapja, a mozzarella sem volt még ismeretes Európában, hiszen azt az indiai vizibivaly tejéből készítik, így azt sem használták még. Na, így volt ez a pizza dolog sokáig. Aztán elterjedt a paradicsom, amit eleinte mérgezőnek gondoltak(merthogy bizonyos fajtái azok, ugyhogy figyeljünk a piacon), de aztán elkezdték enni is. Mármint azokat, amik nem mérgezők... Nápoly környékén elkezdték felhasználni a pizzához is a paradicsomot, ami nagy népszerűségre tett szert, és a város illetve környékének különlegessége lett. 1780-ban aztán megalapították a Pietro e basta cosí nevű sütödét, ami még ma is eredeti helyén működik Nápolyban Pizzeria Brandi néven. Itt dolgozott bő száz évvel később, 1889-ben, Raffaele Esposito, akinek tulajdonítják az első igazi mai, modern pizzát. Történt, hogy a szavojai I. Umberto király és Margherita királyné látogatásra érkezett Nápolyba, és ez a mi Espositunk nekik készített egy különleges pizzát, ami az olasz nemzeti színekben pompázott: a zöld a bazsalikom, a fehér a mozzarella, a piros pedig a paradicsom volt(remélem azt mindenki tudta, hogy az olasz zászló zöld-fehér-piros!!), és pizzáját a királynőről nevezte el. Így született meg sokak kedvence, a Pizza Margherita, ami mind a mai napig a pizzériák elsőszámú kínálata. Innen már nem volt nehéz dolga a pizzának meghódítania Európát. Az Amerikába kivándorló népes olasz kisebbség révén aztán oda is eljutott, elég hamar meghódítva az újvilágot is.

A pizzának nem kis jelentősége volt/van a társadalom szempontjából is: kb. 1830-ig még csak utcai árusok árultak pizzát, így fértek hozzá a legszegényebbek is, általában csak ezt tudták enni. 1830 körül aztán megnyílt az első igazi pizzéria, az Antica Pizzeria, ami szintén működik a mai napig, ezen a néven, ugyanott, Nápolyban a Via Port’Alba 18. szám alatt. A mai Olaszországnakpedig egy nagy bevételi forrása a pizzériákból befolyó összeg, mivel annyi van, mint a nyavalya, és jobbnál jobb mindegyik. Amerikában apizzéria és így a pizza az olasz negyedekben terjedt el, ami meg a maffia középpontja lett. Így a kettő majdhogynem egybeolvadt a filmekben is látható módon: a maffiózók a saját pizzériájukban gyűlnek össze, tárgyalnak, beszélgetnek, stb... Így aztán még egy plusz érdekesség és titokzatosság járult a pizzához.

De miből is áll a pizza? Az alapja egy lapos kenyérféle tészta, amit paradicsomos szósszal borítanak, erre különböző rétegek jönnek, amit aztán megsütnek, végül reszelt sajtot szórnak rá. A fent már említett margheritán kívül azért vannak egyéb pizzafajták is. Majdnem minden nemzetnek megvan a saját pizzája: az ananászos-sonkás hawaii, a kukoricás-chillis mexikói vagy éppen a csipős-kolbászos magyar. De ma már tényleg mindenféle van, egész gazdag a választék. Csak a leghíresebbek a teljesség igény nélkül a fentieken kívül: a gombás, a Quattro Formaggi(négyféle sajtkészítmény van rajta), a Siciliano(tulajdonképp mindegy, mi van rajta csak csipős legyen: hagyma, kolbász, csipőspaprika,etc. Egyébként meg személyes kedvencem.), a Bolognese(darálthúsos; a másik kedvencem), sonkás-sajtos, stb-stb-stb... Még egy plusz adalék: Olaszországban magát a tésztát is másféleképpen készítik a különféle tájegységekben. Északon, tehát Milánóban, Torinóban, Bolognában vékony tésztával csinálják sok feltéttel, míg délebbre, tehát Nápolyban, Rómában, és Sziciliában jó vastag, ropogós tésztát csinálnak, szintén bőséges feltéttel, de itt az arányokról van szó, remélem érthető azért...

Végül meg kell említenem, hogy kis hazánkban hol találhatók pizzázók: rendelni tulajdonképpen bárhonnan lehet, csak fel kell ütni a telefonkönyvet a p betűnél. Itt van ugyebár a teljesen globális Pizza Hut, ami mondjuk nem a kedvencem, de kétségtelenül a legnagyobb üzletlánc ebben a kérdéskörben. Aztán ha az ember mondjuk Budapest belvárosában sétálgat, garantálom, hogy negyed órán belül talál egy pizzériát, és ha szerencséje van, az még jó hely is lesz, azaz jó pizzát adnak viszonylag olcsón. Ahol szintén garantált siker éri a pizzára vágyó egyszeri embert, az a Balaton. Mármint a partja. Minden városban, községben, faluban, putriban található legalább egy pizzéria a Balaton mentén, de azért ezek drágábbak szoktak lenni, mivel főleg a németországi turistákra építenek. Őket meg csak fosszuk ki bátran, ha már itt vannak... És tényleg végezetül meg kell említsem azt a három helyet, ahol én szoktam pizzázni, és még mellé jó is a pizza: ezek közül a leggyengébbnek az Avanti pizzéria(vagy inkább büfé) számít, mert annak inkább a hangulata jó. A pizza is remek, ne értsetek félre, de a hely magaszámomra már más dolgok miatt jelentős, amik nem feltétlenül ide tartoznak(hehe). Aztán jön az Al Capone pizzéria, ahol tényleg irgalmatlan jó a pizza. Mivel ez a reklám helye, ezért elmondom, hogy a Szilágyi Erzsébet fasor 1-ben van a pizzéria érdemes meglátogatni. Végül ki kell emelnem, hogy kis hazánkban a legjobb pizzát anyám csinálja, ugyhogy megszívtátok, mert nem bocsátható áruba. A Nyájas Olvasó így ezzel nem tud élni, tisztelet a kivételnek.

Na, megyek kajálni, mert éhes lettem...

http://kisszollo.blogter.hu/?post_id=196802